A búza, kalász jelentése, jelentősége a Bibliában:
 
ÓSZÖVETSÉG
 
A termékenység, bőség, jelképe
 
A fáraó álmában (Ter 41, 5–27) a hét kövér, bőséges esztendőt hét kövér kalász jelzi.
 
Isten áldásának jelképe
 
Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem. (Zsolt 81.17)
 
Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet! (Zsolt 147.12)

Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat. (Zsolt 147.13)

Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged. (Zsolt 147.14)
 
Az irgalom jelképe

Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet. (Iz 55.1)

Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek. (Iz 55.2)

Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek.
Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak megígért irgalom jegyében. (Iz 55.3)

 
Az Istennek szentelt étel, az áldozati étel, a kovásztalan kenyér alapanyaga
 
ÚJSZÖVETSÉG:
 
Krisztus jelképe
 
Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. (Jn 12.24)

Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. (Jn 12.25)

 
Origenész:

Ha a búzamag nem hull a földbe és nem hal el, egyedül marad (Jn 12,10–36)

Halála előtt, mielőtt még Júdás, egy a testvérei közül, harminc ezüstért eladta volna, Izrael gyermekeinek a száma nagyon kicsi volt. Amikor azonban Ő mindenkiért fizetett halálával, s a halál urát, az ördögöt halála által legyőzte, megnövekedett a hivő sereg: "Izrael fiai elterjedtek, és megsokasodtak a földön, megszámlálhatatlanná növekedtek". Ő maga mondta egyszer: "Ha búzaszem nem hull a földbe, és nem hal meg, egyedül marad". Az egyház nem tudott volna az egész földön ilyen gazdag termést hozni. De a búzamag a földbe hullott és meghalt. Belőle nőtt ki a hívek aratása. "Izrael fiai megsokasodtak és erősek lettek". Aztán "az egész földön elterjedt" az apostolok hangja, és "szavuk elhatott a földkerekség határáig" (Zsolt 18,5). Az Írás tanúsága szerint "az Úr szava elterjedt" és megsokasodott általuk (ApCsel 6,7).
 
 
Isten országának jelképe:
 
Azután ezt mondta: "Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. (Mk 4.26)

Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. (Mk 4.27)

A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. (Mk 4.28)

Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás." (Mk 4.29)

 
Az igaz ember jelképe
 
Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. (Mt 13.24)

Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. (Mt 13.25)

A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. (Mt 13.26)

A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? (Mt 13.27)

Az így válaszolt: Ellenséges ember mûve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? (Mt 13.28)

Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! (Mt 13.29)

Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!" (Mt 13.30)

 
A feltámadás jelképe:
 
De – kérdezhetné valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? (1Kor 15.35)

Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. (1Kor 15.36)

Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. (1Kor 15.37)

Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. (1Kor 15.38)

Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. (1Kor 15.39)

S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. (1Kor 15.40)

Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. (1Kor 15.41)

Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. (1Kor 15.42)

Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. (1Kor 15.43)

Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is. (1Kor 15.44)

Ahogy az Írás mondja: "Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. (1Kor 15.45)

De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. (1Kor 15.46)

Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. (1Kor 15.47)

Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. (1Kor 15.48)

Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni. (1Kor 15.49)

Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. (1Kor 15.50)